Kövér László: Győr jövője a tét

Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Kisalföldnek elmondta: jó, ha tudjuk, hogy minden választás – akkor is, ha részt veszünk rajta és akkor is, ha nem – az életünkről szól.

 

A vasárnapi választás a következő öt esztendőről szól – arról, hogy Győr tovább tud-e azon a felfelé emelkedő pályán mozogni, amin eddig. Bízik abban, hogy Dézsi Csaba András lesz az, aki a győri képviselők többségével és a központi kormányzattal is szót értve tudja majd polgármesterként szolgálni a győrieket. A házelnök beszélt arról is, hogy mit vár a magyar nemzeti összetartozás évétől. Azt reméli, hogy a megemlékezések, amelyek kísérni fogják az emlékévet, erőt adnak a magyarságnak az anyaországban és a határon túli közösségekben is. Mert, mint mondta, a történelmi Magyarország mint politikai alakulat már nem létezik, de „Nagy- Magyarország” létezik, nemcsak a szívünkben, hanem a kultúránkban is.

 

Minden választás az életünkről szól. Győrben arról, hogy meg tud-e maradni a város ebben a ciklusban azon az emelkedő pályán, amin eddig mozgott – nyilatkozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Kisalföldnek a közelgő időközi polgármesterválasztásról.

 

A nemzeti összetartozás évéről Kövér László, az Országgyűlés elnöke a lapunknak adott interjúban elmondta: gyermekeink köteleznek a megemlékezésre és reméli, ezek az események erőt adnak a magyarságnak az anyaországban és a határon túl is.

 

– Ma Győrben beszélgetünk, abban a városban, ahol polgármestert választanak január 26-án, vasárnap a polgárok. Az Országgyűlés elnökeként milyen támogató segítséget tud hozzátenni a felelős döntéshez?

 

Közös értékrendet vallunk a közéletben

 

– Most fejeztük be azt a fórumot, amin a győriek figyelmébe és jóindulatába ajánlottam Dézsi Csaba Andrást, akit nagyon régóta ismerek, és akivel harcostársak vagyunk abban az értelemben, hogy a közéletben ugyanazt az értékrendet valljuk magunkénak, ő az önkormányzatban, én a parlamentben. Természetesen nem nekem kell elmagyaráznom, hogy mi a győriek érdeke, a győriek ezt pontosan tudják. Talán annyiban tudtam hozzájárulni a jó döntés meghozatalához, hogy felhívtam a mi oldalunkon levők figyelmét arra, hogy semmit sem szabad a véletlenre bízni. Egyetlenegy lehetőséget sem lehet kihagyni a másik emberrel való beszélgetésre, mert mindig vannak olyanok, akik abban is bizonytalanok, hogy egyáltalán érdemes-e egy ilyen választásra elmenni, érdemes-e a szavazáson részt venni. Márpedig jó, ha tudjuk, hogy minden választás – akkor is, ha részt veszünk rajta, és akkor is, ha nem – az életünkről szól. A következő öt esztendőről szól – arról, hogy Győr tovább tud-e azon a felfelé emelkedő pályán mozogni ebben a ciklusban, amin eddig mozgott. Erre a polgármesterjelölti kínálatból egyedül Dézsi Csaba András ad garanciát.

 

– Az elmúlt időszakban több hasonló – ahogy ön nevezte – erkölcsi kisiklás történt az országos politikában, mint a győri. Mit gondol, miért vett ilyen irányt a választókért folytatott küzdelem és milyen módon tudja győzelme esetén Dézsi Csaba András helyreállítani Győr megtépázott megítélését?

 

– Budaörs is került hasonló helyzetbe liberális polgármestere miatt. Ózdon a jobbikos polgármester sokadik gyomorforgató botrányán van túl. Kispesten a szocialista polgármesterre a saját képviselőtársa tett terhelő nyilatkozatot korrupciós ügyekre utalva. Ezekben az ügyekben az a közös, hogy az érintetteknek és a parlamentben ellenzékben ülő pártjaiknak eszükbe sem jut, hogy lemondjanak, illetve lemondassák őket, mert magukra nézve hitványabb mércét alkalmaznak, mint másokra. Tekintsük ezt részükről egyfajta önminősítésnek. Nem hiszem, hogy Győr mint város, mint polgári közösség megítélésére bármilyen negatív hatással lettek volna az októberi választási kampány – amúgy sajnálatosan valóban nem túl ízléses – történései. Sőt, a győriek bölcsességéről tanúskodik, hogy nem adták azok kezébe a várost, akik a politikát egyfajta szabályok és korlátok nélküli háborúnak tekintik. A megválasztott polgármester pedig lemondásával visszaadta a győriek számára a lehetőséget, hogy immár egy normálisnak mondható döntési helyzetben válasszanak jövőt a városuk számára. Bízom benne, hogy az új eredmény szerint Dézsi Csaba András lesz az, aki a győri képviselők többségével és a központi kormányzattal is szót értve tudja majd polgármesterként szolgálni a győrieket.

 

Kövér László interjú a Kisalföldben

 

Köztiszteletben álló, feddhetetlen ember

 

– Hogyan tudják ebben segíteni őt a párt vezető politikusai?

 

– Dézsi Csaba András tapasztalt helyi politikus és képességeit számos más területen már évtizedek óta bizonyító – nem mellesleg – köztiszteletben álló, feddhetetlen ember. Mondhatnám, hogy boldogul ő a mi segítségünk nélkül is, de ez félrevezető lenne. Hiszen Győr sem egy sziget vagy városállam Magyarország területén belül, hanem gazdasága, kulturális intézményrendszere szorosan kapcsolódik az ország vérkeringésébe. Ami jó Magyarországnak, az jó Győrnek is – és viszont: Győr további fejlődésével Magyarország egésze is gyarapodik. Dézsi Csaba András polgármesterként megkapja ugyanazt a támogatást, mint minden olyan kollégája, aki tud egységes nemzetben gondolkodni és hajlandó a közös cselekvésre is.

 

– Az Országgyűlés elnökeként tavaly márciusban azt javasolta a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán – mint a legerősebb demokratikus felhatalmazással rendelkező nemzetpolitikai szervezetnek –, hogy a fórum kérje fel az Országgyűlést, valamint a magyar kormányt, hogy a 2020-as esztendőt nyilvánítsa a magyar nemzeti összetartozás évének. Ez megtörtént. Milyen indíttatása volt abban, hogy ezt az ügyet felkarolta?

 

– Nem kerülhető meg a megemlékezés arról, hogy száz esztendővel ezelőtt egy nemzetközi hatalmi alku eredményeképpen darabolták fel az ezeréves Magyarországot és a benne élő magyar nemzetet is, hogy minden harmadik magyar idegen uralom alá került. Ugyanez volt a helyzet a kormányra kerülésünk pillanatában, 2010-ben is. Akkor elfogadtuk azt a törvényt, ami Trianon tragikus pillanatát egyúttal a nemzeti összetartozásra való emlékezés napjává nyilvánította. Lehet a mélységes, indokolt gyász oldaláról is nézni mindazt, ami velünk történt, de lehet onnan is, hogy noha az volt a szándék, hogy etnikai, kulturális értelemben eltüntessenek bennünket Közép-Európából, hiszen nemcsak Magyarországot darabolták szét, hanem a megmaradt csonka Magyarországot is életképtelenségre ítélték, mégis ez a Magyarország mindjárt a két világháború közötti rövid időszakban visszakapaszkodott Európa középmezőnyének az első felébe. Helytállt, fennmaradt, sőt, az elszakított magyarok számára is mindig megmaradt anyaországnak. Az utána következő évtizedekben, beleértve a kommunizmus időszakát is, megmaradt annak, aminek ezer esztendővel ezelőtt Szent István létrehozta. Ugyan a történelmi Magyarország mint politikai alakulat már nem létezik, de „Nagy-Magyarország” létezik, nemcsak a szívünkben, hanem a kultúránkban is. Nem hiszem, hogy az irodalmunkat, a történelmünket el tudnánk képzelni és tovább tudnánk adni a gyerekeinknek úgy, hogy csak a kilencvenháromezer maradék négyzetkilométerre korlátozódna ez a tudás. Gyermekeink is köteleznek arra, hogy erről megemlékezzünk, és egy megfelelő nemzeti önismeret keretében immáron a közép-európai együttműködés perspektíváját is komolyan véve, ezért dolgozva úgy emlékezzünk meg erről a napról és erről az időszakról, hogy ugyanakkor ne tegyük ezt provokációk ürügyévé és félreértések tárgyává. Nem valakik ellen szeretnénk mi Trianonról megemlékezni az emlékévben, hanem saját magunkért, a saját magunk teljesítményét mérlegre téve.

 

Otthon érezhessék magukat szülőföldjükön


– A magyar Országgyűlés elnökeként mit vár a magyar nemzeti összetartozás évétől?

 

– Az, hogy mit remélek és hogy mit várok, az nem teljesen esik egybe, mert realista vagyok. Gondolom, sokan vagyunk így a nemzeti érzelmű politikusok közül. Körülnézve a szomszédos államokban látjuk, hogy milyen folyamatok zajlanak, milyen nyomásnak vannak kitéve például Ukrajnában vagy Romániában a magyar közösségeink. Nem lehet illúziónk a tekintetben, hogy ebben az esztendőben mások hogyan fognak ugyanerről az évfordulóról megemlékezni, hogyan próbálják meg hatalmi megfontolásokból Magyarországot, a magyarokat rossz színben feltüntetni saját belső közvéleményük előtt és a nemzetközi porondon. Lesznek vitáink, lesznek konfliktusaink, de kellő bölcsességgel és mértéktartással ezek megvívhatók úgy, hogy azokból ne vesztesként kerüljünk ki, hanem hasznunkra tudjuk fordítani azokat, és végre elindulhat Közép-Európában egy értelmes közös gondolkodás történelmünk elmúlt évszázadairól és az előttünk álló lehetőségekről. Azt remélem, hogy azok a megemlékezések, amelyek kísérni fogják ezt az emlékévet, erőt adnak a magyarságnak úgy az anyaországban, mint a határon túli közösségekben.

 

– Nagy István agrárminiszter, a térség országgyűlési képviselője és Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára Mosonmagyaróváron nyitotta meg a nemzeti összetartozás évét a piarista iskolában, azzal az üzenettel, hogy együtt vagyunk csak képesek újraépíteni közös hazánkat, Európát és benne a Kárpát-medencét. Kire lehet számítani ebben az „építkezésben”? Milyen társadalmi köröket kívánnak bevonni?

 

– Kezdjük mindjárt azokkal a közösségekkel, amelyek megmaradtak Magyarország maradék területén. Tizenhárom nemzetiségünk van, amelyek Magyarország államalkotó közösségei, tehát nemcsak a szó kulturális, anyanyelvi értelmében vett magyarokra lehet számítani, hanem határainkon belül azokra a nemzetrészekre is, amelyeknek más országokban élnek az anyanemzetei, de amelyek ugyanakkor részei a politikai magyar nemzetnek is. Szomszédainkat tekintve a szlovénekkel és a horvátokkal jó a viszonyunk. Az ő nemzetiségi politikájuk példaértékű. Remélem, hogy egyszer együtt tudunk majd küzdeni egy olyan európai megoldás érdekében, amely mindenki számára lehetőséget ad arra, hogy függetlenül attól, mely országban él, otthon érezhesse magát a saját szülőföldjén, akkor is, ha nem a többségi nemzethez tartozik. A szerbekkel nagyon viharos történelmi előzmények után az elmúlt időszakban egy nagyon gyors és pozitív utat jártunk be, amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy Szerbia is átélte a maga kis Trianonját. Nagy-Szerbia sem létezik már úgy, ahogy az elképzelésükben, vagy ahogy korábban, a történelemben létezett, mert jelentős szerb kisebbségi közösségek kerültek más országok fennhatósága alá. Kellett a barátság kialakulásához a szerb politikai elit bölcs belátása is, hogy ha az Európai Unióhoz akarnak csatlakozni, akkor ebben Magyarországra mint komoly partnerre tekinthetnek, és érdemes ezt a barátságot építeni annak érdekében, hogy a saját nemzeti érdekeiket a mi támogatásunkkal tudják érvényesíteni. Azt gondolom, hogy Szlovákiában a felvidéki magyarok sokkal többet tudnának elérni, hogyha sikerülne újra egy egységes akaratot megfogalmazniuk a következő, február 29-én esedékes választáson. Erre a szlovák politikai elitben talán most nagyobb a fogadókészség, mint bármikor az elmúlt három évtizedben. A Visegrádi Négyek keretében elég jó viszonyt alakítottunk ki a szlovák kormányzattal, én személy szerint Danko házelnök úrral is, aki a Szlovák Nemzeti Párt elnöke is egyben. Maradt két olyan ország, ahol sajnos nem lehetünk ennyire optimisták, de a reményt semmiképpen nem szabad feladnunk. Ukrajnában új politikai vezetés van. Reméljük, hogy a nemzet­építést a jövőben nem a többi nemzet rovására képzelik el, hanem a velük való együttélést szem előtt tartva. Várjuk, hogy Romániában a várható előrehozott választás után milyen stabil politikai berendezkedés alakul ki. Várjuk azt, hogy végre stabil tárgyalópartnerek legyenek Bukarestben is, akikkel nemcsak az erdélyi magyarság problémáit lehet higgadtan megvitatni, hanem a két ország stratégiai együttműködését is el lehet kezdeni végre, hiszen Közép-Európában nagyon sok közös érdekünk van.

 

Forrás: kisalfold.hu