Kara Ákos: „Ha nem lesz közös akarat, nem lesz erős felhatalmazás sem!”

Kara Ákos Győrújbaráton elhangzott ünnepi beszéde: „Nincs többé idő hosszas tanácskozásra, avagy éppen hallgatásra. Az eszmék meg vannak érve, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. Mi máskor hosszú időszak alatt fejlődhetett ki, most rövid úton s haladék nélkül törvénybe foglalandó. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Egész alkotmányunkat kivánjuk ezúttal tisztába hozatni." Irinyi József hirlapiró, a 12 pont egyik szerzője , az ő gondolatai ezek.  Az „Ellenzéki kör"-ben nap, mint nap találkozókat tartottak. A márczius 11-iki ülésen Irinyi József azt az indítványt tette, hogy az alkotmányos reformokra vonatkozó kivánságaikat rövid, velős pontokba foglalják és ezt terjesszék elfogadás végett a népgyűlés elé.  Így fogalmazta meg Gracza György az 1800as évek legvégén mondandóját melyben a magyar szabadságharc történetét foglalta össze és hagyta az utókor számára. Az ő történetírását használtam sorvezetőnek mai gondolataim rendezéséhez. Irinyi indítványa elfogadtatván, a pontok megszerkesztésére egy öttagú szűkebb bizottság küldetett ki, a melynek tagjai lettek: Irinyi József, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula. E szűkebb bizottság még aznap este beható eszmecsere után formába öntötte a népgyűlés elé terjesztendő határozati javaslatot összefoglalva az emberek akaratát és szándékát. De mi vezetett el odáig? Mi vezette az európai népeket így a magyar népet is a forradalomig? Korábban a párisi események híre és sikere gyors cselekvésre serkentette a forrongó népeket, A forradalom vihara Zürichtől kezdve Olaszországon, Berlinen, Brüsszelen, Prágán, Bécsen, Pesten át egész Lembergig csakhamar végigzúgott egész Európán. A tavaszi szél az akkori tavaszi szél mindenfelé a szabadság zászlóit lengette.  Hazánkba március elején jutott el a párizsi forradalom híre. A kedélyek nálunk is lázban égtek. Hiszen az új eszmék, melyek egész Európát forrongásba tartották, Magyarországon már jóval előbb termő talajra leltek.  „E reformvágy még erőteljesebben buzgott, amint Kossuth Lajos tüneményes alakja feltünt a közélet terén. Ahogy történetírónk mondja: Mintha kicserélték volna a magyart: százados aléltságából egyszerre fölriadt.  -Kossuth, ki merész hangon, ékes szóval hirdette az alkotmányos szabadság igéit, a legnépszerűbb ember volt az akkori országban.  -A politikai helyzet is kedvezni látszott a szabadság számára. Ausztria népei sem maradtak érintetlenül a párisi forradalom hatása alól. Bécs lakossága egyre nagyobb gyűlölettel fordult Metternich kanczellár bürokratikus kormányzata ellen."  S bár erről kevesebbet beszélünk mégis úgy volt: A bécsi bank pénzjegyei iránt a régi bizalom hirtelen megingott. Az emberek attól tartottak, hogy a külföldi zavaros események folytán a bank közforgalomban levő papírpénze csakhamar értékét veszti. Hogy tehát vagyonát a vélt bukás elől megmentse, megrohanta az állampénztárakat és bankjegyeit arany- és ezüstpénzre váltotta be. Ezért szólalt fel 1848 március 3-án Balogh Kornél, Győr vármegye követe, az alsótáblán. Beszédében azt indítványozván: „Kéressék fel ő Felsége, hogy a bank állása, különösen a forgalomban lévő bankjegyek mikénti fedezettsége iránt a nemzetet felvilágosítani és megnyugtatni méltóztassék." „Kossuth, Balogh Kornél ez indítványát használta fel várt alkalmul, hogy az alkotmányos reformok keresztülvitelére az akcziót megindítsa. Balogh után nyomban felállott Kossuth és ekkor tartotta ama híres beszédjét, a mely mintegy prológját képezi a szabadságharcz nagy drámájának, s a mely a bécsi nép elégedetlenségét nyilt forradalommá fokozta."... „Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából sorvasztó szél fú ránk, mely idegeinket megmerevíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat" Kossuthnak e beszéde, pontosabban fogalmazva már ez a beszéde is már önmagában erőt adott és erőt adhat az akkori és mai gondjaink megoldásához és mai szándékaink megvalósításához. Bár örömmel idézném fel újra és újra a lehető legnagyobb részletességgel és pontossággal az eseményeket, a történetet, annak legszebb és legigazabb pillanatait mégis most megállok, megállunk. Mert előttünk most is tornyosulnak bajok, gondok és persze örömök. és igaz az az állítás is, hogy a legnehezebb pillanatban is észre kell venni a jót, a lehetőséget.  Újra és újra tovább kell adnunk nemzetünk történetet és meg kell ismerni a történelmet, a magyarság történelmét az egész Kárpát-medencében. Mit kell tehát nekünk mindenképpen megőriznünk és továbbadnunk?  Két tulajdonságot biztosan. Az önzetlenséget és a hazaszeretetet kell továbbadnunk. Az 1848. márciusi eseményekről mindig elődeink nagyságát, önzetlen hazaszeretete kell, hogy eszünkbe jusson. Az elmúlt több mint másfél évszázadban a márciusi ifjakat más korok más nemzedékei követték. Aligha lehetne rangsorolni, ki tett le többet a haza oltárára: az 1848-as szabadságharc hősei, a múlt évszázad két világháborújának magyar katonái, vagy az 1956-os pesti srácok. A magyar történelem hősei ők mindahányan, akikre kötelességünk emlékezni és a jövő nemzedékeket emlékeztetni.  Nemzetünk emlékezete azonban semelyik másik történelmi kor alakjait nem tünteti ki szeretetének oly forróságával, mint 1848 alakjait, a márciusi ifjakat és a nemzeti forradalom és szabadságharc eseményeit. Nekünk nem csak emlékeznünk kell a magyar történelem kivételes pillanatára, 1848-ra, és a szabadságharcot előkészítő egész reformkorra, hanem tanulnunk is kellene az akkori összefogásból. Március 15-e nemcsak a nemzeti összetartozás ünnepe, hanem a nemzeti összefogásé, a közös útkeresésé. Eleink is sokfélék voltak, de egyet akartak, és ha kellett, össze tudtak fogni.  Másképpen gondolkodott Széchenyi István vagy Kossuth Lajos, másképpen látta a helyzetet Petőfi Sándor vagy Vasvári Pál, másképpen kereste a megoldást Klapka György vagy Damjanich János.  Önzetlenség és hazaszeretet, közös út és közös akarat Talán ez a közös út, amely akkor testvérként egymás mellett tartotta a szabadságharc alatt azt sokféle származású honvédet. Ma a dicsőséges forradalmi események mellett emlékezzünk az egy évvel későbbi 1949. évi dicsőséges eseményekről a már szabadságharcban, honvédő harcban álló Magyarországról és a dicsőséges tavaszi hadjáratról is. Hiszen millió és millió pillanat, esemény visz oda a 48-as pesti események után az egy évvel későbbi dicsőséges tavaszi hadjárathoz.  Ennek összes mozzanatát felidézni most nem tudjuk. De egy fontos pillanatát igen. Ami Bemhez kötődik. Bem tudta, hogy az erdélyi történések egyik, talán a legfőbb kulcsa Nagyszebenhez kötődik. Mit mond a történetírónk? Nagy-Szebent ...négyezerfőnyi orosz...tartotta megszállva. Rajtuk kívül, helyőrség ezer-ezerkétszáz császári granátos is tanyázott a városban. „Aztán ott lebzselt a szász nemzetőrség is: mintegy ezerötszáz ember. Nagy-Szeben védőserege tehát, mint látjuk, igen tekintélyes volt: körülbelül 6000 fegyveres. Ágyujok: 50-60 darab." Az orosz kételkedett a támadás komolyságában. Azt hitte, hogy Bem Puchner elől bujdosik, „s erre vivén utja, itt csak egykét lövést tesz, aztán menekül tovább. Hogyis merne ez az agyonüldözött ujoncz magyarcsapat az ő pihent, erős hada ellen föllépni?!" „....Bem támadása oly rettentő, hogy Skariatin ritkuló csapataival együtt a külváros földsánczal mögé kénytelen menekülni.... Bem tábornok azonban, mint Istenharagja, utánok. A székely honvéd csak most mutatja meg, hogy mennyi kitartás, mennyi őserő rejlik bátor szivében és izmos karjában. A legöldöklőbb golyózápor közepette ujra meg ujra előtör; s inkább meghal, de nem tágit. Este hét órakor már a földsáncz ormáról int utána nyomuló bajtársainak: „Ugy-e szépen csináltuk?" Ez még félgyőzelem, de ekkor jön Bethlen Gergely vezette zászlóalj és a Máriássy zászlóalj és a győzelem teljes. Egyszerre csak felzúg a városba beözönlő magyar csapatok örömrivalgása: - Győztünk! Győztünk! Éljen Bem apó! Éljen a magyar! ....A kevély orosz had pedig rémült ijedéssel fut egyenesen a verestoronyi szorosnak; nyomában az osztrák, majd a menekülő szász atyafiak hosszu karavánja." „S mi végre itt álltunk Szeben piaczán. Az ellenküzdelem középpontja, a generalkommandó székhelye, a szászok fővárosa, a román komité tűzhelye a magyarok birtokában volt. A boszú pohara fenékig lett volna üríthető. De senkinek egy hajszála sem görbült meg. A kincstárak helyett honvédjeink a börtönök ajtóit törték fel, hogy a sínylődő magyar foglyokat megszabadítsák. A katonai laktanyából nő- és férfirabok örömkönnyekben úszó arcza köszönté a szabadítókat." Az 1848-49es forradalom és szabadságharc ünnep az egész Kárpát-medencei magyarság számára. Ünnep Beregszászban, Zentán, Kassán, Dunaszerdahelyen, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában és Budapesten is.  Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy nemzet közös ünnepe pedig mindig lehetőség arra, hogy számvetést készítsünk és elhatározást hozzunk. Itt az idő tehát, hogy megértsük mindannyian: egy közösség dolgait, gondjait rendbe hozni, orvosolni csak közös akarattal, erős felhatalmazással lehet. Itt az idő, hogy megértsük: vannak dolgok, amelyekre határozottan nemet kell mondani.  Ha rossz irányba vezettek egy országot, akkor azon az úton meg kell állni. Ha nemzet számára rossz irányba visz az út, akkor jó irányba kell fordítani az országot.  Egy irányt vesztett ország a sokféle gonddal, a nehéz helyzetbe került, jövő nélküli, kilátástalan helyzetbe került, kevés reménnyel és hittel élő emberek idősek és fiatalok közösségének csak akkor tud igazi támasza lenni, ha van erős, közös akarat a jövőhöz.

Ha a most előttünk álló tavaszon nem lesz közös akarat, nem lesz erős felhatalmazás az ország dolgainak rendbe hozására, és újra sok részre szakad megint a nemzet, ha gondolkodásban végletesen három részre szakad megint, akkor jön ismét az útvesztés, az útkeresés, a halványuló dicső nemzeti múlt, és marad nyakunkban a megoldhatatlan gondok tömege.

Itt az idő, hogy ezt megértsük!  Hogy is fogalmazott Irinyi József, mely gondolatokkal mondandómat kezdtem? ...Az élet szüksége követeli, hogy megértsük ezeket... - hiszen - ...Magyarország pillanatai drágák!

Itt az idő, hogy mindannyian megértsük ezt!

www.nyugathir.hu