Győr-Moson-Sopron megyei elismerések a magyar kultúra születésnapján

"Bár vannak gazdasági és társadalmi nehézségeink a kultúra fenntarthatóságában, de a valódi kultúra, amely megőrzésre és ápolásra méltó, talán az egyetlen dolog a mindek körülvevő világban, amelyet nem a haszonszerzés vezényel, hanem valami nagy egésznek a része: ami a szépség és az öröm. Mert amikor a művész szobrot farag, képet fest, verset ír, vagy komponál nem csupán önkifejezési módot keres, miként bizonyára mi sem csak azért hallgatunk meg egy koncertet, olvasunk el egy könyvet, hogy ismereteinket gyarapítsuk, hanem azért, mert örömet jelent számunkra"

 Wass Albertet idézve: „A nemzet élete a kultúrával azonos. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, amely ellen tehetetlenek a fegyverek, és amellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok." - Másképpen azt is mondhatnánk, hogy a kultúra a nemzet alkotmánya. Mert minden népnek szüksége van arra, hogy otthonra leljen ebben a világban. Szüksége van arra, hogy legyen közös nyelve, múltja, szokása, és dallamvilága. Szüksége van összetartó nemzeti kultúrára, s szüksége van arra, hogy szépséget és örökkévalóságot teremtsen és tartson meg utódai számára. A Magyar Kultúra Napján a Himnusz születésére emlékezünk, és mindarra, amit magyar kultúrának nevezhetünk. Érdekes ellentmondásnak tűnik, hogy amikor nemzeti Himnuszunk íródott, félő volt, hogy a magyarság eltűnik a történelem mély kútjában, miként sok, egykoron dicsőséges napokat megélt néppel történt. Kölcsey és Kazinczy kora volt az, amikor a felejtéstől megmenekülve újjászületett nyelvünk, és vele egész nemzeti kultúránk. Ők ültették el azt az utolsó magot, amelyből hatalmas, terebélyes fa serkent, amelynek egy-egy ága Arany költészete, vagy Bartók dallamai. Ez a nap alkalom arra is, hogy fejet hajtsunk mindazok előtt, akik közeli vagy távoli múltunkban tevékenységükkel hozzájárultak kultúránk megmaradásához. Mert az emberiség - benne a magyarság - semmi által nem tud jobban és tovább fennmaradni, mint a művészet, a kultúra által. Most a magyar kultúra ünnepén érdemes ezen elgondolkozni. Valójában nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nagyon gazdag és szerteágazó nemzeti kultúránk van. S ami a miénk, azt ápolni kell, és gondoskodni kell arról, hogy átadjuk a következő nemzedéknek.

Hiszem és tudom, hogy a Magyar Kultúra Napja egy élő és megtartó kultúra ünnepe. Amíg ugyanis ezt a kultúrát áldozatunkkal, figyelmünkkel és szeretetünkkel életben tartjuk, addig nincs semmi veszve. Addig bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a kultúra is megtart bennünket. Az a hagyomány, az a kultúra, amely nem talál művelőre, amelynek nem áldoz senki, nem örül senki, enyészetté válik. A kultúra egésze ugyanis mindig az élni akarás, a hit és a remény forrása, amely életben tartja a nemzetet" - ezzel zártam gondolataimat.

Az ünnepségen átadták a Győr-Moson-Sopron Megye Szolgálatáért Díj Kulturális Tagozatának 2010. évi elismeréseit: A díjazottak: Horváth Ferencné, a Vámosszabadi Nyugdíjas Kórus tagja, Nagy Anikó tanár, a Barangoló Együttes (Győr) alapítója, Nagy Jolán, a bősárkányi Eötvös József Általános Művelődési Központ igazgató-helyettese, Simon Andrásné, a Kapuvár Néptáncegyüttes művészeti vezetője, és Vitéz Vilmos, mosonmagyaróvári közművelődési szakember.

Az ünnepség kulturális műsorral zárult, melyben a Csokonai Vitéz Mihály-díjjal kitüntetett Győri Előadóművész Stúdió tagjai, a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei és a Csobolyó Néptáncegyüttes szólótáncosai működtek közre.

nyugathir.hu