Attila mosolya a köszönet

Az év Attila történetével kezdődött a Kisalföldben: a nyúli kisfiút és családját annak okán mutattuk be önöknek, hogy a tüdőfibrózisban szenvedő betegeknek – így a közülük legsúlyosabb állapotban lévő Somogyi Attilának – egy olyan mellényre gyűjt a Lurkó Alapítvány, amelyből eddig összesen kettő van az országban. 

A tüdőfibrózis gyógyíthatatlan betegség, a megyében Somogyi Attilán kívül még 22 kis beteget kezelnek az örökletes kórral. Egyik tünete, hogy a tüdőre váladék tapad, amit az erősebb szervezet még fel tud köhögni, a gyengébb mellkas azonban egyre kevésbé képes rá, s csak gyógytornával, illetve speciális kezeléssel lehet a tisztítást segíteni. A különböző frekvencián rezgő WEST-mellény ezt a munkát végzi el a beteg helyett, ára azonban sajnos borsos (úgy, hogy a Lurkó elnöke, Zajovicsné Vizer Bernadett lealkudta, 4,2 millió forintba került), ezért is van csak egy-kettő a kevésbé gazdag országok kórházaiban. Magyarországon tegnap Győrbe érkezett a harmadik ilyen mellény – Attilának és sorstársainak. 

A mellény útját szívszorító történetek kísérték, hiszen az árát – bár részletfizetést engedélyezett a forgalmazó cég – köztünk élő emberek adták össze azt követően, hogy olvasták a nyúli kisfiú történetét januárban a Kisalföldben. A tegnapi átadáson ott volt például Erzsi néni, aki felnőtt fiát veszítette el néhány éve, szintén súlyos betegségben. Az idős asszony a cikk megjelenésének napján buszra ült, s a falujából beutazott a győri kórházba, ahol Zajovicsné Bernadett nap mint nap a beteg gyerekek felvidításán fáradozik, s átadott neki ötezer forintot: ő ennyit adhatott. Kara Ákos pedig ezúttal magánemberként szerette volna megismerni Attilát, s átadni neki 50 ezer forintot – Kara Ákos egyébként a megyei önkormányzat alelnöke, s azt mondja, az összefogásban az a legszebb, hogy a 100 forint ugyanannyit ér, mint a 100 ezer, mert ugyanúgy jó szívvel adták. Stark Pétert sem kell bemutatni, a győri ETO FC labdarúgója azt mondta: „Büszke vagyok arra, hogy adhatok, s mivel nekem is vannak gyermekeim, átérzem a szülők küzdelmét." Attila számíthatott a nyúliakra is, akik a hétvégi falunapon és más rendezvényeken egymillió forintot gyűjtöttek össze. „Megható volt látni, hogy a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki segíteni szeretett volna" – tette hozzá Schmiedt Henrik polgármester. S végül, de nem utolsósorban adtak a lokálpatrióta-bál résztvevői (félmillió forintot), s az a sok-sok névtelen adakozó, akik közül volt, aki Közép-Amerikából küldött pénzt a mellényre. A legmeghatóbb történet mégis talán azé a hétéves fiúcskáé, aki súlyos betegségből gyógyult, s testvéreivel úgy döntött, a zsebpénzét annak adja, akinek most leginkább szüksége van rá.  (forrás : http://www.kisalfold.hu/)